Világszínvonalú pincészetével Gere Attila a Villányi Borvidék egyik legkiemelkedőbb termelője. Számos hazai és nemzetközi elismeréssel büszkélkedhet. Kezdetektől fogva örömmel igazgatja a családi vállalkozást és nagy gonddal ápolja a hagyományokat. A Kossuth Rádió Arcvonások című műsorában a kezdetekről és a borászat iránt érzett szenvedélyéről is beszélt.

Gere Attila végzettségét tekintve erdész volt. Még kiskorában dédnagyapja mesélt neki a Draskovich-grófnál végzett főerdészi munkájáról, így már 7 éves korában eldöntötte, ő is erdész lesz. Szegeden el is végezte a Kiss Ferenc Erdészeti Iskolát és munkába állt a mecseki erdőgazdaságban. Tizenhat évig dolgozott a szakmában.

A változást a házasság hozta el az életében. 1978-ban nősült meg és ez által egy olyan család tagja lett, akik évek óta szőlővel és borral foglalkoztak. Gere Attila ugyanakkor elmondta, családja felmenői között is voltak, akik borászattal foglalkoztak, de a legutóbbi két generáció kimaradt. Jó néhány év elteltével ő volt az, aki visszahozta családját a borászati szakmába.

Eleinte nem volt meg a kezdeti lelkesedése a szakma iránt, mint fogalmazott: „elég macerás volt a szőlővel foglalkozni”. Kezdetben más termelőktől vásárolta meg a szőlőt, amelyből bort készített és azt eladta. Jó pár évig ez így is ment, de rájött, hogy a minőségi borkészítéshez saját szőlőültetvény is kell. A legelső ültetvénye egy hegyi, Ördögárok nevű, államosított erdős rész volt, melynek egy részét felvásárolta, kiirtotta az erdős területet és megkezdte termőfölddé alakítani.

Ő tanácsolta neki a terület megvételét is, ugyanis, ahogy Gere Attila fogalmazott, 94 éves apósa több évtizedes tapasztalattal rendelkezett, így tudta, hogy a hegyen termelt szőlőnek sokkal elegánsabb és kifinomultabb íze lesz, mint annak, amelyik a hegy lábánál készül.

Míg a környéken lévő gazdák 95 százaléka az oportói szőlőkkel foglalkozott, az ő kedvencei a bordói borok, így a cabernet sauvignon, cabernet franc és a merlot lettek. A rendszerváltás után pedig rájött, hogy jól döntött, hiszen az oportói borok sokkal olcsóbbak voltak, mint a bordói fajtából készültek.

1994-ben, viszonylag korán lett az Év Borásza. Gere Attila szerint a sikert egyrészt annak is köszönheti, hogy abban az időben még nem voltak olyan sokan a piacon. Másrészt pedig nagy és hosszantartó kitartásának, ugyanis mint fogalmazott: „számára nincs lehetetlen”. Azt is elmondta, 1992-ben egy osztrák borásszal is megismerkedett, akitől nagyon sokat tanult, a tapasztalatokat pedig elsajátította és a mai napig alkalmazza.