A Tisza-gáton haladva, mi sem látszik a nagy munkából, legfeljebb a fűrészek és a munkagépek zaja árulkodik, hogy valahol a közelben, az erdőben tevékenykednek. Bentebb persze hangosabb a zaj, az út egy most formálódó vágástérre vezet, ahol rönkök sokasága és faforgács illata fogadja az oda látogatót.

– Túltartott nemesnyárállományt vágunk ki, melyet sokkal hamarabb kellett volna letermelni – mutatja a területet Luzsi József, a társulat elnöke. Mivel azonban természetvédelmi területről van szó, a jogszabályok csak fokozatosan, kis darabokban engedik kivágni a fákat. Így ez az erdő természetvédelmi kényszerből olyan kort ért meg, mikor már akkorára nőttek a fák, amekkorákat nehéz értékesíteni, hiszen ilyen nagy méretű faanyagnak a feldolgozására nem mindenütt képesek az országban. Így a hatalmas méretű fák ellenére ebből végeredményben jelentős jövedelemkiesésünk van – tájékoztat a tapasztalt szakember.

A nem kevesebb, mint harminckét-harminchárom éves fák – amiket amúgy húszéves korukban kellett volna kitermelni – negyven-negyvenkét méteres magasságig nyúlnak. Látványnak szép, de az erdőgazdáknak nem öröm. Ennyi idős korra már a nemesnyár faanyaga is károsodik, minősége is jelentősen romlik szinte mindegyik törzs esetében.

Még a rönkök mozgatása is küzdelmes a túl nagy súlyuk miatt. Persze, a speciális munkagépek elbírnak vele, a fűrész is szorgosan dolgozik, szépen gyarapodnak a farakások. Sarangba rakva, „köbözve” várják további sorsukat. A festékkel megjelölt rakást már számbavételezték, így tartják nyilván, mennyit termeltek a munkások, ez alapján történik a faanyag-elszámolás. Aztán elszállítják azokat, hogy valamelyik feldolgozóban raklapelem, bútorlap, paletta váljon majd belőlük.

– Ha egy ember odaáll egy fa mellé, akkor látszik igazán, milyen brutális a mérete – szemlélteti Luzsi József. Meg is mértük az egyik törzsét: mellmagasságban 250 centiméteresnek bizonyult a kerülete. Amikor egy ilyen fa eldől, az olyan, mintha földrengés lenne, hiszen mindegyikük 5–6 tonna.

A kitermelés nyomán látványos nyiladék keletkezik. Akár sajnálhatnánk is a kitermelt erdőrészt. Ám az így megüresedett terület nem marad parlagon. A munka itt nem ér véget, a kitermelt fák helyére újakat ültetünk ősszel. Persze, hogy az idén ezt megengedi-e a természet, az időjárási viszonyok, azt még nem tudjuk – hangsúlyozza az elnök.

A kitermelési terület mellett is fiatal, ötéves fák növekednek rendezett sorokban. A sorközök olyanok, mint egy-egy zöld alagút. A lombkoronájuk a magasba nyújtózik. Egyelőre nincs tennivaló a cseperedő fákkal. Ha majd az ágak záródása megkívánja, megnyesik őket, azaz az alsó gallyakat levágják, hiszen a feldolgozás szempontjából fontos, hogy ágtiszta legyen a törzs. A most kitermelés alatt álló, több mint harmincéves nyárfáknak is szép egyenes, ágmentes a törzsük.