Az erdei vasutak első virágkorukat a múlt század elején élték. Megfelelő minőségű utak és teherautók hiányában ugyanis síneken lehetett a leggyorsabban és a legbiztonságosabban árukat mozgatni.

A birtokos nemesi családok országszerte építették a keskeny nyomtávú vonalakat, amelyeken a kitermelt faanyagot el tudták szállítani a fűrésztelepekre. Helyenként száz km-nél is hosszabb hálózatok jöttek létre.

Az évek múlásával és a technikai fejlődéssel a szerepük fokozatosan megváltozott. A kitermelt fát már teherautók és korszerű erőgépek mozgatják, ezért a gyönyörű tájakon kígyózó sínpárok új feladatot kaptak. A napjainkban fennmaradt erdei vasútvonalakat elsősorban turisztikai céllal használják. A második aranykorukat élő kis mozdonyok kirándulókat szállítanak a nehezen megközelíthető erdei terepen.

Az ország egyik legszebb erdei vasútja a Somogy megyei Mesztegnyő környékén közlekedik. A festői vonalat közel száz éve a Hunyadi grófok építették: ekkor még gőzmozdonyok vontatták a rönkökkel és a közeli halastavak zsákmányával megrakott kocsikat. Később lóvontatású kocsik is járták a vonalakat, amelyeken idővel a személyszállítás is megkezdődött: a kis erdei falvak és puszták lakosai használták.

Ma a vasút 9 km-nyi sínpályán kanyarog a Boronka-melléki Tájvédelmi Körzet vadregényes erdei és napfényben csillogó tavai között. A szerelvény háromnegyed óra alatt teszi meg a Mesztegnyő és Felsőkak közötti távolságot, így az utasoknak van idejük kikapcsolódni és élvezni a természet szépségét.