Francia-Guyana adminisztratív szempontból Franciaország egyik megyéje, ugyanolyan státussal, mint bármelyik más, az ország európai területén található megye, igaz, tengerentúli mivolta miatt számos sajátossággal is bír. Természetesen az Európai Unió része, de annak ultraperiferikus területének számít, mint az Azori-szigetek, Madeira, a Kanári-szigetek, vagy a Holland- és Francia-Antillák.

Francia-Guyana majdnem magyarországnyi méretű, 83 ezer négyzetkilométeres területének kilenctizede trópusi erdő, aminek különlegessége, hogy döntő hányada gyakorlatilag természetes állapotú, úgynevezett primer erdő, aminek egy részén semmilyen fakitermelés nincs. A lakosság viszont egyelőre – legalábbis ekkora területre vetítve – nem jelentős, nem éri el a 300 ezret.

Növekedési üteme viszont a természet védelme szempontjából túlságosan is gyors, évente 3% - 1999-ben a francia statisztikai hivatal (INSEE) népszámlálási adatai szerint még csak 157 ezren lakták. Az erdő szempontjából szerencsés, hogy népesség zöme a szűk parti sávban, ezen belül is néhány városban koncentrálódik, a belső területek szinte lakatlanok – és gyakorlatilag megközelíthetetlenek -, a néhány kisebb településre csak repülővel lehet eljutni. Alapvetően ekkora népességet a terület elméletileg – egy más kort és életformát föltételezve – el tudna tartani, hiszen a 4-11. században itt 100 és 400 ezer közötre becsült őslakos indián népesség élt, de egyenletes eloszlásban, ennek nyomai itt-ott még ma is föllelhetők.

A klíma trópusi, az éves csapadék Francia-Guyana keleti részén akár 3500 mm is lehet, míg a nyugati, Suriname-mal határos részén „csak” 2500 mm. A száraz évszak július végétől decemberig tart, ilyenkor 50-100 mm csapadékra lehet számítani havonta, egyébként 250-500 mm hullik egy-egy hónapban. A hőmérséklet viszonylag kiegyenlített, a minimumok 18°C alá szinte sosem mennek, a maximumok pedig csak a száraz évszakban haladják meg a 35°C-ot, az éves középhőmérséklet 25,5°C. Ilyen körülmények mellett nem csoda, hogy kalászos gabonát gyakorlatilag nem termesztenek, a kertészetben is a trópusi klímát kedvelő – vagy legalábbis elviselő – fajok a meghatározók.

A mezőgazdasági művelésre alkalmas terület a francia mezőgazdasági minisztérium statisztikai szolgálatának (Agreste) adatai szerint 74700 hektár, azaz a megye területének nem egészen egy (!) százaléka, és valójában ebből is 30 ezer hektár mezőgazdasági parcellákba beékelődő erdő, 13700 ha pedig állandó gyep.

A megye erdősültsége 96%-os, még a lakott parti sáv is komolyan erdősültnek számít a maga 600 ezer hektárnyi erdőjével, az ettől befelé található erdő három nagy egységre osztható:

-        a parthoz közelebbi, fönntartható erdőgazdálkodással kezelt terület, ami 2,4 millió hektár,

-        ettől délre a csak környezetvédelmi beavatkozásokkal érintett terület (1,8 millió ha),

-        valamint az Amazóniai Nemzeti Park, ez utóbbi 3,3 millió hektár.

Ezt a parti sávval együtt közel nyolc millió hektárnyi erdőt két szervezet gondozza: Francia Államerdészet (ONF[1]) hatmilliót, a nemzeti park kétmilliót (azaz a nemzeti parki erdőkből is 1,3 millió ha-t az ONF kezel). Ilyen hatalmas erdőterületről a magyar erdőgazdálkodás számainak ismeretében bátran mondhatjuk, elhanyagolható mennyiségű faanyagot termelnek ki kereskedelmi céllal, csupán 80 ezer (!) köbméternyi fűrészipari rönköt évente, mintegy 2,4 millió hektárról, ennek nagyobb része (55 ezer m3) északkeletről, Régina és Saint-Georges környékéről származik.

A szakemberek szerint ez a mennyiség apró lépésekben 160 ezer köbméterre növelhető, de semmiképpen sem akarnak Suriname útjára lépni. A szomszédos országban ugyanis 30 éves vágásforduló mellett az elmúlt öt évben a korábbi 200 ezer m3/év mennyiségről 1 millió körméterre növelték a kitermelést, a kivágott fa elsősorban kínai exportra került.

A francia CIRAD kutatói szerint legalább 65 éves vágásfordulót és tudományosan tervezett kitermelést kellene alkalmazniuk ahhoz, hogy fönntartható legyen az erdőgazdálkodásuk – Francia-Guyanában úgy gondolják, ha Suriname nem változtat a jelenlegi gyakorlaton, 15 év múlva nem lesz kitermelhető erdővagyona. Sajnos az illegális fakitermelés jelensége itt is ismert, sőt a határokon is átível: a francia-brazil határon Brazília felé tart a faanyag, mivel „kevésbé kockázatos” francia oldalon fát vágni, „odaát” a hatóságok nem olyan elnézők és hamarabb nyúlnak fegyverhez, mint a francia-guyanai oldalon. A másik oldalon viszont Suriname felől érkezik a fa, nappal legálisan, teherautóval és kompon a Maroni folyón át, éjszaka pedig illegálisan, úsztatva vagy pirogon áthajózva…

Francia-Guyana 83 ezer négyzetkilométernyi területén egyértelműen az erdő a meghatározó, amiben nem csak egyszerűen a fa az érték, hanem az a hihetetlen biológiai sokféleség is, ami még az egyenlítői Afrika erdeit is fölülmúlja, nem is beszélve a kontinentális klímaöv erdei ökoszisztémáiról. Csak fafajokból mintegy 1600 van, ebből egy-egy hektáron 220-300 olyan, ami eléri a legalább 10 centiméteres törzsátmérőt (az Andok felé haladva ez a szám még nő is) – egész Franciaországban nincs összesen annyi fafaj (130), mint itt egy hektárnyi erdőben.

A klímaváltozás azonban már itt is tetten érhető, hatásait a CIRAD kezelésében lévő Paracou kísérleti állomáson[2] is mérik, ahol 1984 óta folynak különböző erdőökológiai és fakitermelési kísérletek. A változásokat 12 db 6,25 hektáros parcellákban vizsgálják, amikhez 7 db kontrollterület tartozik. A kontrollok érintetlenek, míg a többi parcellában eltérő mértékben elkezdték a fakitermelést szálaló üzemmódban, az örökerdőt fenntartva, mesterséges újítást nem alkalmazva. A legkisebb beavatkozásnál hektáronként 10 fát vágnak ki, a közepesnél már gyérítést is végeznek 32 (11+21) fával, míg a legerőteljesebbnél energetikai faanyagot is kitermelnek, 40 (10+11+19) fával. Fontos adalék, hogy Francia-Guyanában szinte kizárólag természetes fölújulásról beszélhetünk, míg Európában ezzel szemben a mesterséges fölújítás a jellemző, noha ahol lehetséges, ott is a természetes folyamatot (lenne) célszerű alkalmazni.

A teljes cikkanyag a FATÁJ-Online hírportálon olvasható el.

A szerzők további tanulmányutat terveznek-szerveznek október elejére, és örömmel várják a külső érdeklődő erdész szakemberek jelentkezését. Korlátozott létszámban, önköltségi áron lehet csatlakozni. Érdeklődni az Erdészeti Lapok Szerkesztőségén keresztül lehet.