Fekete Gyula
(Kecskemét, 1911. – Budapest, 1998.)
Bedő-díjas erdőmérnök, minisztériumi osztályvezető-helyettes, az Országos Erdészeti Egyesület főtitkárhelyettese, majd főtitkára 1963-1971 között, az OEE tiszteletbeli tagja, 1996.
Rövid életrajz:
1935-ben szerezte meg erdőmérnöki oklevelét Sopronban. Az Alföld-fásítás területén kezdte meg pályafutását. Ezután került a Földmívelésügyi Minisztérium erdőbirtok-politikai főosztályára. Aktív időszakának jelentős részét az erdészet társadalmi, igazgatási területén töltötte. Nyugállományba 1972-ben azonban szintén minisztériumi dolgozóként vonult, mint a MÉM Erdőrendezési Főosztályának vezetőhelyettese.
A II. világháború után, már az 50-es években igen aktívan bekapcsolódott az Országos Erdészeti Egyesület munkájába, 1954-től főtitkárhelyettes volt. 1963-ban megválasztották az OEE főtitkárává, és ezt a tisztséget két választási cikluson keresztül egészen 1971-ig töltötte be. Ezt követően (már nyugdíjasként) főtitkárhelyettesként dolgozott. Főtitkári működése idejére esett az OEE modern szervezeti kiépülése, a központi szakosztályok, szakbizottságok, valamint a helyi csoportok nagyobb részének létrehozása. Sokat tett az Egyesület nemzetközi kapcsolatainak kiszélesítése érdekében is. Munkássága elismeréseként 1968-ban megkapta a Bedő-díjat, 1996-ban pedig az OEE tiszteletbeli tagja címmel tüntették ki.
Emlékhelyek (kopjafa, emléktábla, síremlék):
Fekete Gyula hamvait az Óbudai temetőben szórták szét, 1037 Budapest, Bécsi út 365-371.
<< vissza