2024. 03. 29. Auguszta, Bertold 01:21
OEE Erdészeti Vízgazdálkodási Szakosztály

Elnök: Dr. Kalicz Péter

E-mail:kalicz.peter[kukac]emk.nyme[pont]hu

Titkár: Kovács Richard

E-mail:krichard[kukac]citromail[pont]hu

Az OEE Erdészeti Vízgazdálkodási Szakosztálya

Szakosztályunk még igen fiatal, pedig az erdő és a víz kapcsolatával erdész elődeink meglehetősen régóta foglalkoznak, amelynek számos írásos bizonyítéka van. Például az Erdészeti Lapok 1862-ben megjelent első számának első cikke is jelentős részben az erdő vízháztartásáról szól. A víz erdőgazdálkodási, illetve az erdő vízgazdálkodási szerepének valamely vonatkozása, különösen a szélsőséges természeti jelenségek kapcsán, időről-időre előtérbe került, s ezek nyomán egy szakosztály létrehozásának gondolata is érlelődött. A gondolat tetté válásához azonban idő kell. Mert, vizes hasonlattal élve, ahogy a patakmederben lévő köveket a nagyobb árhullámok, úgy gyakran az emberi dolgokat is a szélsőséges helyzetek mozdítják előre.

Az Erdészeti Vízgazdálkodási Szakosztály megalakulására az évezred utolsó évében került sor, amelyet a kilencvenes évek „vizes történései” indukáltak. A hidrológiai viszonyokat tekintve ugyanis ez az évtized különlegesnek mondható, ebben az évtizedben meglehetősen vízhiányos, de vízben túlságosan bővelkedő évek is előfordultak, amelyek különféle vonatkozásban irányították a figyelmet a vízzel való gazdálkodás szükségességére. A vízgazdálkodási problémák észlelése mellett érdemleges kezdeményezések is történtek, mint például a Fekete-Körös mentén a mentett oldali erdők kedvezőbb vízellátottsága érdekében, vagy például a Bakony mindkét erdőgazdaságában, a vadállomány megbízhatóbb vízellátása céljával. Az évtized második felében a rendkívüli vízbőség okozott gondot sok helyen, a kisebb vízfolyások és a folyók mentén egyaránt. Nagyon emlékezetes és tanulságos volt a börzsönyi Kemence-patak árvize, amely rendkívül szemléletesen megmutatta, hogy milyen módon lehet, s milyen módon nem, s nem is érdemes egy erdei patakot szabályozni. Az ezredfordulóhoz közeledve a tiszai árvizek okoztak problémákat, amely kapcsán az erdőket is gyakran emlegették. Olyan vonatkozásban is, hogy túl kevés az erdő a felső vízgyűjtőkön és ezért keletkeznek az árvizek, és olyan összefüggésben is, hogy túl sok az erdő az alsóbb szakaszokon, a hullámterekben, s ezért fokozódnak az árvízi helyzetek.

A kilencvenes években tehát többször és több vonatkozásban is előtérbe kerültek az erdők és a vízviszonyok. Eme információk az Erdőmérnöki Kar szakirányú tanszékén is megjelentek, sőt összegeződtek, s tulajdonképpen ennek nyomán, az Erdőfeltárási és Vízgazdálkodási Tanszék kezdeményezésére 2000. február 25-én, 27 alapító taggal megalakult az Erdészeti Vízgazdálkodási Szakosztály (elnök: Rakk Tamás, titkár: dr. Kucsara Mihály).

A Szakosztály megalakításának, létezésének, működésének célja és feladata, hogy
•    tömörítse az OEE azon tagjait, akik mindennapi munkájuk során erdészeti vízgazdálkodási kérdésekkel foglalkoznak, s másoknál talán jobban átérzik az erdő és víz kapcsolatának fontosságát, szűkebb környezetükben, de az erdő- és vízgazdálkodás tágabb terén is,
•    legyen fóruma olyan szakmai konzultációknak, amelyek egy-egy valós probléma megismerése, elemzése, tárgyalása révén hozzájárulnak az erdészeti vízgazdálkodás szakmaiságának és hatékonyságának fejlesztéséhez,
•    legyen részese az „erdészeti vízügyek”-nek, interdiszciplináris szakmai szervezetként alkosson és nyilvánítson véleményt az erdőket érintő vízgazdálkodási, illetve a vizeket érintő erdőgazdálkodási kérdésekben,
•    szorgalmazza és segítse az erdőkkel és a vizekkel foglalkozó szakemberek közös munkálkodását, a gyakorlat, az oktatás és a kutatás terén egyaránt, tartson kapcsolatot a vízgazdálkodással foglalkozó szervezetekkel és egyesületekkel.

Szakosztályunk tagsága, ahogy a többié is, országos szóródású. Ezért szerény célkitűzésként évi kettő, esetleg három rendezvényt tervezhetünk.

Az első félévben – általában a „Víz világnapja” környékén – Budapesten találkozunk, ahová elvileg mindenki könnyen el tud jutni, s amikor a szakosztály-ügyeket (pl. tisztújítás) is lehet intézni. Ezeken a rendezvényeken a választott téma különböző vetületeinek bemutatására részben saját tagtársainkat, részben külső szakembereket kérünk fel. Foglalkoztunk a hidrológiai viszonyok erdészeti kategorizálásával, az erdészeti hidrometeorológiai adatgyűjtés múltjával és jelenével, a vizes ismeretek szükségességével az erdőmérnök-képzésben és az erdőmérnöki gyakorlatban. Más szakosztályokkal kétszer volt közös rendezvényünk, egyszer az Erdőfeltárási Szakosztállyal, egyszer pedig a Magyar Agrártudományi Egyesület és a Magyar Hidrológiai Társaság mezőgazdálkodási vízgazdálkodási szakosztályaival. Az egyik témaválasztásunkat, nevezetesen a „Vásárhelyi terv továbbfejlesztése” elnevezésű program erdészeti feladataival és lehetőségeivel kapcsolatosat, egyesületünk vezetése felkarolta, s így az egy nagyrendezvényként valósulhatott meg.

Az őszi szakosztály-rendezvények többnyire vidékiek, terepiek, amelyek ezért nehezebben elérhetők, de az egymást követő években az országrészeket váltogatva, mindenkinek van lehetősége az egyiken vagy másikon való részvételre. A Bakonyban a vadgazdálkodási, a Visegrádi-hegységben a közjóléti célú vízhasznosítással, a Börzsönyben a kisvízfolyások által okozott károkkal és a kárelhárítással, a Szigetközben a Duna energetikai célú hasznosításának, Szolnokon a Tisza szabályozásának, Gemencen a holtág-rehabilitáció erdőgazdálkodási vonatkozásaival foglalkoztunk. A Mátrában az ERTI, a Soproni-hegységben pedig az Egyetem hidrológiai kutatásaival ismerkedtünk. Egy alkalommal Balatonfüreden felkerestük az ÁESZ Térségfejlesztési és Zöldövezet Tervező Irodát, s vízgazdálkodási témakörű tevékenységükről tájékozódtunk.

2006-ban kísérletet tettünk a Szakosztály megújítására, amelynek a tagtársak „nyilatkoztatása” mellett, fontos eleme volt a környezetvédelmi és vízügyi igazgatóságokkal való kapcsolatépítés szándéka, hiszen a vízügyi hálózatban sok erdész munkálkodik. A tagtoborzás sikeres volt, több új tagtárssal egészültünk ki. A Szakosztály irányultságát tükrözi a tisztújítás is, amelyet követően az elnöki feladatokat a korábbi titkár, a titkárit pedig egy „vizes erdész”, a szolnoki Ficzere András látja el.

A megalakuláskor megfogalmazott tartalmas és szép célok megvalósítása rajtunk múlik, mindamellett a dolgokat a körülmények is befolyásolják. Gyorsuló és változó világunk ugyan nem feltétlenül kedvez az egyesületi, s azon belül a szakosztályi tevékenységnek, de ennek ellenére sem kérdéses, hogy folytatni kell. Folytatni kell, mert az erdők és vizek külön-külön és kölcsönhatásukban is élőhelyünk alapvető meghatározói.

dr. Kucsara Mihály



<< vissza
Imperial22 futárszolgálat