AZ ERDŐMŰVELÉSI SZAKOSZTÁLY TÖRTÉNETE

1. A szakosztály alapítása

Az Erdőművelési Szakosztály elődje az 1949-ben alakult Szálalóerdő Munkabizottság volt. Feladatkörének kibővítésével egyidejűleg az Erdőművelési Szakosztály nevet 1956-ban vette fel, de a szaksajtóban még évekig említik erdőművelési szakcsoport néven is. A szakosztály körülbelül az 1980-as évek közepéig a gazdasági élet egyes szakmai vetületeinek elemzését, megsegítését, a szakmai szemlélet egységesítését és fejlesztését tekintette fő célkitűzésének, az utána következő évtized a vadkár elleni küzdelem és a jogszabályalkotásban való közreműködés jegyében telt. Ebben az időszakban jellemző volt a munkabizottságokban való tevékenykedés és állásfoglalások kialakítása, közlése az egyesület lapjában. Emlékezetesek az évente megrendezett két napos erdőművelési napok, melyekre a szakosztály tagjai mellett az erdőgazdaságok főmérnökei és az erdőfelügyelőségek igazgatóhelyettesei is hivatalosak voltak. Mindig egy-egy fontos erdőművelési témát járt körbe a program. Az első ilyen rendezvényen, a Mecsekben a szakosztály által bérelt autóbusznak nekiment egy teherautó, emiatt a szakosztálynak több sérültje is lett. Szerencsére a baleset nem törte meg a szervezők lendületét, a hasznos gyakorlat folytatódott. A modern gazdaság és igazgatás már nem igényelte ilyen mértékben a tevékenységében való aktív közreműködést, az ágazati érdekeket a politikai (jogszabály alkotási) téren lehetett érvényesíteni. Ettől fogva a szakosztály már valódi egyesületi életet szervezhetett, tevékenységének fő célja az azonos érdeklődésű szakemberek összefogása, látókörének szélesítése lett, mintegy felkészítve őket a 2009. évvel bekövetkező jogszabályváltozásokra.

A szakosztály mindig nagy befogadó és kibocsátó volt. Itt csírázott ki és innen önállósult az Erdészeti Szaporítóanyag Termelők Társasága (később már a Szaporítóanyag Terméktanács), a Pro Silva Hungária Egyesület. A Cédrus Bizottság az atlasz cédrus hazai megismertetését karolta fel. A szakosztályon belül működött az 1998-2000 években éves összejövetelekkel és élénk sajtóval, de napjainkban tevékenysége átmenetileg szünetelni látszik.

Az Erdőművelési Szakosztály szakma iránti elkötelezettségére utal, hogy támogatásával és szervező munkájával elősegítette az év fája kiadványok korábban megakadt kiadását. Így került sor a molyhos tölgy (az év fája 2002-ben, kiadva 2005-ben) és a hegyi juhar (az év fája 2003-ban, kiadva 2006-ban) utólagos kiadására. Ezzel új lendületet adott az év fája mozgalomnak, mely azóta töretlenül halad és teszi ismertebbé szakmánkat, munkánkat.

A szakosztály munkáját néhány fontos és jellemző elem kísérte végig. A kezdetektől szívesen tevékenykedett együtt más szakmai csoportokkal, szakosztályokkal. Ezen belül az Erdőhasználati Szakosztály központi, „testvér” szerepet töltött be, az évente visszatérő közös, általában két napos rendezvényekkel. Másrészt a szakosztály tagjai közt mindig voltak kiválóan felkészült, magasan kvalifikált gyakorlati szakemberek, tudós kutatók, oktatók, tehát a szakosztály programjait saját tagságára is tudta építeni. Emellett a programokat mindig a tagok érdeklődése, kívánsága szerint alakították ki. Az erdőgazdálkodók mindenkor készségesen segítették a szakosztály munkáját a terepi bemutatók és a vendéglátás biztosításával.

Az Erdőművelési Szakosztály részletes története ide kattintva letölthető!

<< vissza

Egyesületi hírek

Ágazati, szakmai hírek