A valétálók végül átmentek a Tűztorony kapuja alatt, és megálltak a Fő téren, a városháza előtt, ahol menetük a végéhez érkezett. Itt Dr. Fodor Tamás, Sopron polgármestere köszöntötte őket.

Ezt követően a valétaelnökök mondtak búcsúzó gondolatokat. - Amikor idejöttünk, olyanok voltunk, mint egy darab fatuskó, amely értékes lesz, ha megmunkálják, például szépen kifaragják - kezdte így beszédét Szegedi Márton Dezső, alias "Táncoló Talpak" faiparos valétaelnök. - Utunk itt, az egyetemen nem volt hosszú, de hála a minket nem Neptun kódként, hanem emberként kezelő professzorainknak és tanárainknak, a közösségért küzdő hallgatótársainknak és természetesen a Selmeci diákhagyományoknak nagyon sok mindent kaptunk, amiért örökre hálásak leszünk - fűzte hozzá.

Az egyetem kapui most kinyíltak előttünk, de becsapódtak mögöttünk - mondta Kovács Dávid, alias "Emlékek Elsőbbségben" közgazdász valétaelnök. - De nem örökre! Hiszen a Soproni Egyetem falai, mint a családi házé, örökké visszavárnak. Sopron is visszavár minket, a város, aminek köszönhetjük, hogy most itt állhatunk. Hiszen rengeteg Selmecbányáról ideérkezett diáknak, tanárnak adott menedéket, úgy, hogy cseppet sem akarta elnyomni őket. Ezért is vagyunk hálásak ennek a városnak, ezért is üzenjük: sohasem feledünk téged, Sopron! - zárta így gondolatait.

Az ünnepség zárásaként hagyományosan elhelyezték az emlékezés koszorúit Sopronyi-Thurner Mihály szobránál.