A részletekről Kreiner Roland, az állami tulajdonú vállalat termelési igazgatója, vezérigazgató-helyettese számolt be lapunknak, aki előrebocsátotta: mind a magán-, mind az állami szektorban kötelező a letermelt erdőterületek újraerdősítése. Az erdőfelújításokat az erdészeti hatóság rendeli el, ellenőrzi, s ha az elvégzett munkálatokat nem találja megfelelő minőségűnek, vagy nem kerül rájuk sor időben, a szankciók sem maradnak el.

– Természetesen a miénkhez hasonló állami cégeknél ilyesmi nem történhet meg – szögezte le Kreiner Roland. – Ahogy minden évben, úgy idén tavasszal is az előírásoknak megfelelően és a határidőhöz igazodva végeztük el az erdőfelújítást. Közel 1,4 millió darab csemetét ültettünk el, továbbá elvetettünk több, mint 400 mázsa makkot. Ezek egy része úgynevezett mesterséges első kivitel, ami azt jelenti, hogy ahol tarvágással véghasználat történt, ott a területet megfelelő mennyiségű és minőségű csemetével beültettük, illetve bevetettük makkal. Ez 83 hektárt tett ki. Az erdőfelújítási feladat másik része pedig a pótlás, azaz a hiányos felújítások kiegészítése, elegyítése különböző fafajú csemetékkel, ami majdnem 150 hektáron történt meg. Évről évre megfigyelhető tendencia egyébként az, hogy csökken a mesterséges erdőfelújítások mennyisége és előtérbe kerül a természetes felújítás. Nem csak jogszabályi előírásról van szó, hanem alapvetően minden erdőgazdálkodó jól felfogott szakmai, gazdasági érdeke is ez.

A szakember jelezte: erdősítésre alapvetően ősszel és tavasszal, a vegetációs időn kívül van lehetőség, s a Zalaerdő Zrt.-nél a munkálatok jelentős részét hagyományosan tavasszal végzik. Az idei, tavaszi erdősítés zömét – a teljesség igénye nélkül, a fafajokat tekintve – kocsányos, kocsánytalan és vörös tölgy, bükk, hegyi juhar, gyertyán, erdei fenyő, illetve a vadgyümölcsök teszik ki, attól függően, mit ír elő a körzeti erdőterv. A munkálatok ősszel folytatódnak. Aszályos nyár után általában nagyobb területen kell az erdőfelújítások pótlásait elvégezni, ám ha lesz elegendő csapadék, akkor kevesebb ilyen jellegű beavatkozásra van szükség.

Kreiner Roland kérdésünkre azt is hozzátette: a szúkárosított lucfenyőállományok felszámolása már a korábbi években megtörtént, s helyükre őshonos fafajok, leginkább tölgyek kerültek. A klímaváltozás a lucfenyvesek tömeges pusztulását okozza Európa-szerte, az aszály miatt a fák legyengülnek és elvesztik ellenálló képességüket a különböző kártevőkkel szemben. A jelenség napjainkban már a skandináv országok fenyőállományait is sújtja.