dr. Szász Tibor

 (Gergelyi, 1923. október 05. –Budapest, 2018. okt. 03.)

Kaán Károly díjas, rubinokleveles erdőmérnök, az Erdészeti Tudományos Intézet főosztályvezetője, az Országos Erdészeti Egyesület Tiszteletbeli Tagja, az OEE Szeniorok és Tiszteletbeli Tagok Tanácsának alapító Tiszteletbeli Örökös Elnöke.

Rövid életrajz:

Erdőmérnöki oklevelét 1947-ben szerezte meg a M. Kir. József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Bánya, Kohó és Erdőmérnöki Karán. Az Ifjúsági Kör választott alelnöke volt.

Szakmai munkáját a MÁLLERD- nél kezdte, majd innen Sopronba helyezték, az Erdészeti Kutató Intézet újjászervezésében kapott feladatot. 1949-ben kísérletügyi adjunktusként a Budakeszi Kísérleti Telep munkafiziológiai laboratóriumának vezetésével és az erdészeti munkatudományi osztály létesítésével bízták meg. Ez év végén felsőfokú Agrometeorológus képesítést is szerzett. Később a telep felügyelője lett. 1970-ben megbízást kapott a fahasználati, majd 1973-ban még a közgazdasági osztály vezetésére is. 1975-ben az ERTI gazdaságtani és munkatani főosztályának vezetőjévé nevezték ki. 1962-ben egyetemi doktori címet szerzett. 1983-ban vonult nyugállományba.

Tudományos tevékenysége a fahasználat szinte valamennyi részterületét felölelte. Eredményeket ért el a fakitermelő szerszámok szerkesztésében és sorozatgyártásának kidolgozásában. Az erdészeti gyakorlat még ma is eredményesen alkalmazza ezeket. Nagy szerepe volt a fakitermelés alkalmi munkából szakmunkává való kifejlesztésében. A fadöntéskor fellépő minőségrontást előidéző tényezők okainak kutatásában nemzetközi szinten is jelentős eredményeket ért el. Kezdeményezője volt a komplex fakitermelési munkarendszerek hazai bevezetésének. Kidolgozta a fahasználati munkahelyek, munkaszervezetek és technológiák típusrendszerét, megszervezte és irányította az erdészeti munkák műszaki normázását.

Számos közgazdasági kérdésben is elemző, kutató munkát végzett. Az erdőgazdasági dolgozók munkavédelmi, munkaegészségügyi és szociális helyzetének javítására is kutatómunkát folytatott. Éveken keresztül végezte az erdészeti és faipari gépek munkavédelmi minősítését. Főhatósági megbízásra elkészítette az Erdészeti Balesetelhárító és Egészségvédő Óvórendszabályt, majd a munkák gépesítésekor az Erdészeti Biztonsági Szabályzatot, továbbá a motorfűrészkezelők vibrációs ártalmának és a kullancs terjesztette járványos agyhártya és agyvelőgyulladás megelőzésére az ERTI-ben orvos irányította Erdészeti Üzemegészségügyi Csoportot szervezett. Javaslatára bevezették az erdészetben a védőoltást és a motorfűrészkezelők évenkénti orvosi ellenőrzését. Jelentős munkát végzett a korszerű fahasználati szakkifejezések megalkotásában. Létrehívta és másfél évtizeden át szervezte a fakitermelő szakmunkások országos versenyét, melyet 1971-ben nemzetközi szintre fejlesztett. Tevőleges részt vállalt az erdőgazdasági szabványok kidolgozásában, a szakmai továbbképzésben, a szakmérnök oktatásban.

Éveken át elnöke volt az Erdészeti Ágazati Szakértőbizottságnak. Hazai és nemzetközi tudományos szimpóziumokon előadások tartott előadásokat. Nemzetközi kutatási információcserét épített ki.

Az OEE elnökségének felkérésére megszervezte a Szeniorok Tanácsát, amelynek 14 éven át választott elnöke, majd tiszteletbeli elnöke volt. Az OEE elnöksége létrehívta javaslatára az Erdészcsillag Alapítványt. Az OEE munkásságát Kaán Károly Emlékéremmel és Tiszteletbeli Taggá nyilvánítással ismerte el.

Főbb munkái: Önállóan 153 magyar, 4 idegen nyelvű tanulmányt, 9 könyvet, 3 tananyagot írt. Társszerzőként közreműködött 20 könyv, 8 tananyag és 14 tanulmány megírásában.

Emlékhelyek (kopjafa, emléktábla, síremlék):  Budapesten, a Fasori Református Templomban  búcsúztatták 2018. október 26.-án. Hamvait a családi sírbolt őrzi a Veresegyházi Református temetőben.