Dr. Sali Emil  

(Gyanafalva, 1921. jan. 22. – Budapest, 1985. aug. 17.)

Bedő-díjas erdőmérnök, igazgató-főmérnök, minisztériumi főosztályvezető, hivatalvezető, a mezőgazdasági tudományok doktora, a magyar erdőrendezés meghatározó alakja, a Magyar Síszövetség elnöke, az Országos Erdészeti Egyesület titkára 1957-1963 között.

Rövid életrajz:

Kőszegen járt középiskolába. Sopronban 1943-ban szerzet erdőmérnöki oklevelet. Az Erdészeti Földméréstani Tanszéken kezdett dolgozni gyakornokként, majd 1943. november 1-jétől kapott adjunktusi kinevezést. 1944 júliusától segédmérnök volt Marosvásárhelyen, ezt követően a budapesti erdőfelügyelőségen. 1944 októberétől katonai szolgálatra hívták be, hadifogságba esett, ahonnan 1946-ban tért haza. A Magyar Állami Erdőgazdasági Üzemek Központi Igazgatóságának műszaki főosztályára kapott kinevezést segédmérnöknek, majd 1947-től erdőmérnöknek. 1949 áprilisától lett az akkor szervezett Erdőközpont műszaki tervezési osztályvezetője, majd 1950 júniusától a Földművelési Minisztérium Erdészeti Főosztály Erdőtervezési osztályvezetője. 1952-ben létrehozták az Állami Gazdaságok és Erdők Minisztériumát, és az Erdőtervezési Osztályból Állami Erdőrendezési Intézetet szerveztek, melynek igazgató-főmérnöke lett. 1954-ben az akkor létrehozott Országos Erdészeti Főigazgatóság (OEF) erdőrendezési főosztályvezetőjévé nevezték ki. 1959-ben a mezőgazdasági tudományok kandidátusa.  1960-ban az OEF vezető helyettesévé nevezték ki. 1967-től, az OEF megszűnésétől, a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium Erdészeti Hivatalának vezetője lett, majd 1970-től a MÉM Erdőrendezési Főosztály vezetője. 1974-ben megszerezte a mezőgazdasági tudományok doktora tudományos fokozatot. 1975-től kinevezték a MÉM Erdészeti és Faipari Főosztály vezetőjének, ebben a beosztásában 1981-ig, nyugdíjba vonulásáig tevékenykedett.  Ezután is dolgozott az Erdészeti Tudományos Intézet munkatársaként. Nyugdíjazása után a Magyar Sí-szövetség elnöke volt haláláig. Számos szakmai, társadalmi szervezeti tagsága közül kiemelkedő jelentőségű az Országos Erdészeti Egyesületben végzett munkája. Évtizedeken keresztül választmányi, illetve elnökségi tagja, 1957-1963 között főtitkára volt a nagy múltú egyesületnek. Az Erdő című lapnak megalapításától kezdődően, 27 évig szerkesztő bizottsági tagja volt.

Főbb munkái: Néhány gondolat erdeink feltárásával kapcsolatban. (Erdészeti Lapok, 1950); A magyar erdőkből kitermelhető fatömeg. (Az Erdő, 1957); Mennyi fánk van? (Az Erdő, 1966); Az erdőgazdálkodás 25 esztendejéről. (Az Erdő, 1970); Erdőgazdaságunk fejlesztésének új koncepciója. (Az Erdő, 1978); Hazánk erdeinek főbb jellemzői. (Az Erdő, 1979); Kétharmad évszázad erdőrendezési utasításai. (Az Erdő, 1984); 

Emlékhelyek (kopjafa, emléktábla, síremlék):

Dr. Sali Emil sírja, az Óbudai temetőben található  (kolumbárium)  1037 Budapest, Bécsi út 365-371., Óbudai temető 35. parcella 1060.